Ne ijedjetek meg, ez természetesen nem a végleges anyag:

Hozzáértőktől előre is elnézést kérek, mert néhány esetben egyszerűsíteni fogok, hogy a kezdőknek ne kavarjak be.

Alapismeretek

Nézzük mi kell ahhoz, hogy nosztalgiázásba esve ismét elmerüljünk sok év(tized)es játékok ismerős légkörének ködében:
Emulátor
Melyekről a későbbi fejezetekben részletesen is szólunk. Az emulátor az a csodaprogram, ami úgy csinál nekünk, mintha egy másik gép lenne, esetünkben a Commodore 64-es.
Program
Legalább egy darab, a régi géphez (most c64-hez) való program, amivel régi emlékeink felidézését szeretnénk megejteni.
Az eredeti C64-es esetében több, alapvetően különböző csoportra bonthattuk a programokat:
  1. Az úgynevezett egyfájlos programok, melyeket azok kerestek előszeretettel akik csak kazettás egységgel rendelkeztek, de természetesen ezeket is lehet lemezen tárolni. Különös ismertetőjelük, hogy csupán egyetlen fájlból állnak (mily meglepő).
  2. A lemezes programok, melyek legtöbbször több fájlból állnak, vagy saját szervezésű lemezformát használnak, s gyakran több lemezoldalt is igénybevesznek.
  3. A kazettás programok, melyek gyári állapotukban közvetlenül nem másolhatók, részben azért, mert gyakran több részből is állnak.
  4. Cartridgek, melyeket a gép User Portjába kellett helyezni.
Természetesen voltak más esetek is, de most az emulátorok kapcsán egyelőre csak ezzel a két formával foglalkozunk.

A lemezes programok futtatásához az emulátor kínál számunkra egy (vagy több) lemezes egységet, amibe nekünk kell a "lemezt" produkálni. Ez a lemez nem más, mint egy olyan fájl, ami az eredeti C64-es egy lemezoldalának blockjait tartalmazza. Ez normál esetben 174.848 byte. Ezeknek az ún. image-fájloknak a kiterjesztése D64, gyakran D64 formátumúnak is nevezik (Ez az 1541-es 664 blokkos formátumra igaz, de ez a legelterjedtebb). Az emulátor elindítása után, az ide vonatkozó menüpontban meg kell adnunk, hogy melyik nevű image-fájlunkat kívánjuk a meghajtóba "helyezni". Kezdők lehetőleg mindig a 8-as számú meghajtót használják.
Ettől kezdve az emulátor ezt az image-fájlt látja lemezként a meghajtóban, s ugyanúgy kezelhetjük, mint régi jó C64-esünkkel.

Az egyfájlos programokkal több eset is lehetséges.

Vannak még esetek, amikre most még nem tértünk ki (főleg bonyolultabb kezelésük miatt), de manapság egy jobban szerkesztett helyről letöltve ezekkel találkozunk legtöbbször, mégpedig úgy, hogy egy (többnyire ZIP) fájlban egy program van összecsomagolva a fenti formák valamelyikében. Ezt kibontás után tegyük az emulátorunk könyvtárába. (Egyelőre oda, ahol a futtatandó exe is van.)

A cartridge-ekkel az a helyzet, hogy mivel ezek ROM-ok (esetleg EPROM-ok) tartalmuk bináris fájlként kiolvashatók és könnyedén tárolhatók. Az emulátorok világában CRT kiterjesztést kapnak, méretük a szabványos ROM-méretek miatt igen jellemzőek (legáltalánosabb a 16K-s és a 256K-s). Tartalmuktól függetlenül az emulátornak csak magának a cartridgenek a létét kell jelezni, s funkciójától függően máris elérhetjük annak programját vagy programjait.

A kazettás programok megjelenése viszonylag újkeletű. Kiterjesztése TAP és a gyári kazettás szalag adatait adja vissza. Legfőbb jellemzője, hogy mérete aránytalanul nagy a tényleges tartalmához képest. A TAP fájlok másik felhasználása azoknál a programoknál lehetséges, melyek csak magnóra hajlandóak menteni, s bizony jópár kalandjátéknál ezt a mentést kell produkálni a következő rész folytatásához.

Nézzük az emulátorokat:

C64S

Commodore64 Software Emulator
(Miha Peternel - Slovenia)
Hivatalos oldal: http://www.phs-edv.de/c64s/
Nem véletlen, hogy a sort ezzel a programmal kezdjük...
1993-ban terjedtek el az első használható preview verziók (0.9A, 0.99) melyek az egyszerűbb játékok kb. háromnegyedét képes volt futtatni. Az 1.0-ás verzió viszonylag sokáig váratott magára és csak 1994 augusztusában került ki Miha kezei közül, októberre pedig elkészült az 1.1-es verzió, s ez jelentette minden idők C64-es emulátorainak atyját.
Hosszú hallgatás után a további mérföldkövekként 1996 februárban jelent meg a 2.0-ás, 1997 februárban a 2.5B, szeptemberben pedig az utolsó 2.52-es verzió, mellyel be is fejeződött a C64S fejlesztése. A továbbiakban már csak ezen utolsó verzióval foglalkozunk:
A C64S shareware program, ami ugyebár a regisztrációig némi korlátozással jár. Ezek közül az egyik leghátrányosabb tulajdonsága, hogy 10 perces működés után automatikusan kiléptet magából, azaz valójában teljesen használhatatlan, ezen kívül nem működik a monitor-funkció, a képmentés és még néhány apróbb dolog.
Ami nagyon előnyössé teszi (tette korábban) az a gépigénye:
Minimum config: 386, VGA, DOS 3.0, 500K free memory
Ennek megfelelően nagyon jól működik nem csak a Win9x, hanem még a Windows 3.1x verziók DOS-ablakában is.
Kezelése nagyon egyszerű, menürendszere (melyet az F9-el érünk el) magáért beszél. A fájlkezelési rendszere a mai napig a legkényelmesebb a mezőnyben. A képmentési funkciót a PrintScreen billentyű képviseli, melynek hatására (a használt felbontástól függetlenül) egy 368x240-es 16 színű BMP képet kapunk. (A közhiedelemmel ellentétben win9x alatt is, csak a DOS ablak tulajdonságainál A PrintScreen-t ki kell kapcsolni a gyorsbillentyű parancsoknál.) Ami még fontos lehet, hogy a két joy-port felcserélését a Ctrl+Alt+Y (magyar billentyűzeten Z) kombinációval érhetjük el gyorsan.
Dohi kreált egy részletesebb bemutatót (persze nem bírtam ki, hogy ne pofázzak bele...)

CCS64

(Per Hakan Sundell - Sweden)
Hivatalos oldal (v2.0 beta): http://www.computerbrains.com
Az 1996 decemberi 1.02-es verzióval kedhetjük a sort, mely már akkor néhány szempontból kenterbe verte a C64S-t és néhány változaton keresztül 1997 októberére érte el 1.09-es verziót, mely a mai napig az utolsó "hivatalos" kiadás. Az elmúlt több mint két évben a 2.0-ás verzió béta változatainak folyamatos fejlesztését követhetjük nyomon... amelyet bétasága ellenére is nyugodt szívvel használhat mindenki. Ezen verziónak már van direkt 32-bites windows alá írt verziója is.
Meg kell említeni, hogy a CCS64 szintén shareware, tehát némi korlátozásokat kell elviselnünk, de ezúttal az esetek jelentős százalékában ez nem befolyásolja a szórakozásunkat. A legnagyobb hátrány az, hogy a lemezfájlokra nem tudunk visszaírni, viszont működik a képkészítő és a gyorsmentő (F12) funkciója. Nézzük milyen vas kell hozzá:
Minimum config 1.09: Pentium, VGA, 8M memory, DOS 5.0
Minimum config 2.0B DOS: Pentium, VGA, 16M memory, DOS 5.0 (Win95, Win98)
Minimum config 2.0B Win32: Pentium, SVGA, 16M memory, Win95-DirectX3 (Win98, WinNT4-SP3, Win2000)
A magam részéről Win9x tulajoknak is a dos verziót javaslom. A menü már némileg összetettebb, ezt az F10-el érjük el (vagy F9-el, akkor mindig abba a menübe jutunk, ahonnan legutóbb kiléptünk). A joy beállításokat az options\input menükben találjuk, a két port váltása az Alt+F10 kombinációval érhető el. További részletek...

VICE

VersatIle Commodore Emulator
Hivatalos oldal: http://www.cs.cmu.edu/~dsladic/vice/vice.html
Személy szerint nekem a kedvencem... de ez egy dolog.
A VICE kicsit kilóg a sorból, mert nem csak C64 emulátor, hanem több commodore gép emulátora (pl. C128, VIC20) is benne van a letölthető csomagban, ami sajnos ezen okból kifolyólag eléggé méretes. Várhatóan a későbbiekben a Plus/4-es is sorra kerül. A története szintén 1996-ban kezdődött a 0.11.0-ás verziószámmal.
Ami viszont a legfontosabb, hogy a VICE Freeware (!), méghozzá 'GNU General Public License' alatt, ami azt is jelenti, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül használhatjuk és ugyebár minden funkcióját elérjük. Másik nagy előnye, hogy több operációs rendszerre is adaptálták, viszont ezek nem csak menürendszerükben, de sok billentyűfunkcióban is eltérnek egymástól.
Találhattok leírást a windows-os és a DOS-os verzióról.

Frodo

(Christian Bauer - Germany)

ComeBack64

(Johan Fitié)

PC64

Personal C64